Csodavíz és csodaiszap Tiszasülyön: Miért nem használjuk ki?

(Szathmáry István)

Ritkán történik meg, hogy egy híres fürdő nyomtalanul eltűnjön a föld színéről. A megyében ez is megesett. Az egykori Kolopfürdő medencéinek, épületeinek helyén ma csak erdőt-mezőt lehet találni.

Erről a nem mindennapi történetről beszélgettünk Garamvölgyi-Dankó Erika és Barabás Imre geológusokkal, akiket régóta foglalkoztat Kolopfürdő históriája. Jelenleg tanulmányt is írnak erről, amihez a lakosság segítségét is kérnék 1945 előtti fotók vagy tervrajzok formájában.

– A geológiai csoda néha összekapcsolódhat az emberivel, például amikor egy alföldi gazda kutat ásat a mezőn a jószágainak – kezdi a régi történetet Barabás Imre.

– Tiszajenőn özvegy Vigh Pálné 1893-ban vette észre, hogy új kútja vizétől egészségesebbek lettek a jószágai. Ebből a kútból lett a máig termelő Mira-üzem.

– Tiszasüly határában pedig Végess Sándor birtokosnak tűnt fel a frissen ásott kútjából ivó állatai kiváló erőnléte. Ezért, és a víz kénes szaga miatt kezdett el vizsgálódni, amiből megszületett Kolopfürdő.

Ez a történet egyébként tipikus magyar história. A csodakút vizének gyorsan terjedt a híre, a környékbeliek odajártak gyógyulni,Végess Sándor pedig a nagy érdeklődésre tekintettel két további kutat is ásatott.

Közülük a Máriának nevezett kút vize hivatalosan orvosi ásványvíz lett, és palackozva is árulták.A gazda az általa elvégeztetett tudományos vizsgálatok után felépítette takaros, húsz káddal, húszszemélyes medencével ellátott fürdőjét, amihez egy harmincszobás, százötven ágyas szálloda, vendéglő, és egy postahivatal is tartozott.

– Amikor vállalkozásába belefogott, csak arra nem számított, hogy alkotását földbe döngöli majd a történelem – fűzi hozzá az elmondottakhoz Garamvölgyi-Dankó Erika.

Kolopfürdő ügye ma egy kihasználatlan lehetőségünk, mondja Garamvölgyi-Dankó Erika, Szalóki Zoltán és Barabás Imre.(Fotós: Mészáros János)

– Nem a haszonszerzésre törekedett, az olcsóság, kényelem és a gyógyítás jelszavában hitt. A kezdeti sikerek u

tán mégis hamarosan szembe kellett néznie az első világégést követő erőszakkal, dúlásokkal.

– A régi iratok szerint „a kommunista csőcselék az elárvult fürdőt kirabolta, értékeit értékes felszerelését elpusztította.” A vörösök által megkímélt létesítményeket végül a románok tették végleg tönkre.

– A kolopi fürdőtelep a ‘20-as, ‘30-as évektől próbált némi állami segítséggel újra elfogadhatóan működni, de a következő világháború végleg letörölte a térképről.

– A geológusok ugyanakkor azt is elmondták, hogy a szomorú vég ellenére Kolopfürdőnek ma is van élő öröksége, bár ebből ma nem megyénk részesül elsősorban.

– A kolopi föld gyógyerejének története a vizekkel nem ért véget – mondják.

– Végess Sándor felfigyelt a kutak finom kék iszapjára is, ami szintén gyógyerejűnek bizonyult, és megkezdte máig tartó diadalútját.

– A rádiumos iszapot más fürdők is keresték, sőt állatgyógyászati és kozmetikai célra is felhasználták. Aztán ismét beleszólt Tiszasüly és ezen belül Kolopfürdő életébe a háború, s a fürdőtelep létesítményei végleg elpusztultak.

– Egyedül az iszapbányászat maradt meg belőle. A Végess család megmaradt tagjainak, mint „népnyúzó nagybirtokosoknak” minden vagyonát államosították, az iszaplelőhelyet jelenleg a Fővárosi Fürdőigazgatóság kezeli.

Néhány évtizede ennyi volt meg az iszapkitermelő üzemből.

Arra a kérdésre, hogy a két szakember milyen elgondolásból foglalkozik ezzel a régi történettel, azt a választ kaptuk, hogy többek között egy mára kihasználatlan megyei lehetőség feltámasztásának gondolata vezette őket Kolopfürdő ügyében.

– 1998-ban az akkori tiszasülyi polgármester, Baksay Endre kezdeményezte – sajnos eredménytelenül – az egykori fürdő újjáépítését, lehetőleg egy termálkút fúrásával együtt.

A kitermelés története Matyitól, a megvakult lótól a világsikerig

A budapesti Gellért fürdő 1920-tól használja a Kolopfürdő iszapját. Emellett sokáig forgalmazták a belőle készült Gekol szappant és krémet is.Az iszapból szállítottak Angliába a szappantrösztnek és Japánba a mikádónak, a japán császárnak, de állandó piacot jelentett számára Németország és Svédország is.Ekkoriban egyébként már kistraktor forgatta a fúróberendezés fúrószárát, de a helyiek még emlékeztek arra, hogy 1987-ig Matyi, a megvakult ló dolgozott a torony alatt.